A fájdalom a tudatába hatolt és felnyögött, ahogy érezte, hogy a fogai összekoccannak. A térdeire rogyott és a vért kiköpte a szájából. A kezei remegtek, ahogy felnézett. Az ellenfele hatalmas volt, legalább kétszer akkora, mint ő. Összeszorított fogakkal felállt és felnyögött, ahogy kiegyenesedett. A feje azonnal zúgott és a gyomrában érezte a szívét, ahogy hevesen lüktet. Védekező pozíciót vett fel és ismét várta az ütéseket. A fegyverei már rég valahol elhagyatva vártak rá. A következő ütést hárította, és felfogta az alkarjaival. Felnézett a támadója arcába, aki haragosan vicsorgott rá. Azonnal rúgott, és talán szerencsével jár a férfi lába között.
A férfi fájdalmasan felnyögött és a térdeire zuhant. Az arcán a fájdalom és a düh érdekes torz ábrázatot öltött.
A nő kihúzta a kést a csizmájából és a férfi torkába vágta a pengét. Nyomta egészen addig, míg csak a markolat látszott. Elmosolyodott és kirántotta a pengét. A vér sebes patakként távozott az ellenfeléből, majd néhány hörgés után arccal a homokba hullott. A vér gyorsan távozott a testéből beszennyezve a homokot.
A nő lassan hátrált, míg egy épület fala mellett a fenekére nem zuhant. Fájdalmasan felnyögött. Hátra hajtotta a fejét és remegve figyelte a hullát. Egy újabb feladat végre hajtva. Ő is a fajtájához tartozott. Egymás gyilkosai lettek a forrongó galaxisban. Elővette a commját. Az ujjai még mindig remegtek. Kemény menet volt és csak az ágyékon rúgás használt. Felnevetett halkan és fájdalmasan felnyögött, ahogy a bordáiban érezte a lüktető fájdalmat. A férfiak egyetlen leszerelési módja, ha akkorák, mint egy hegyomlás. A commja megszólalt.
- Életben vagy? – érdeklődött egy férfihang.
- Ja, seggfej – válaszolta a nő.
- Ennyire ne legyél kedves – morogta a férfihang.
- Kaparj össze Gavin, és légy jó fej, hogy haza viszel – mondta a nő és felköhögött. Érezte a vére fémes és sós ízét. Lassan folyt le az állán és a homokba csöppent. – A francba – nyögte és a kommját a zsebébe süllyesztette. A sötétség lassan jött és mindent magával vitt a valóságból.
Az ébredés kemény fejfájással járt. Felült és körülnézett. Fekete haját kifésült az arcából. A homlokához szorította a tenyerét.
- Még fájni fog egy darabig – szólalt meg egy érces hang a szobában.
- Adj valami szart, hogy elmúljon – nyögte a nő. Talán 27 éves lehetett. Fekete haja a hátára hullott és kék szemei fájdalmasan csillogtak.
- Nem kapsz több gyógyszert, lassan immunis leszel az összes létező fájdalomcsillapítóra – közölte a férfi.
A nő felnézett. A főnöke, a jó öreg Doki. Magas férfi volt a negyvenes éveinek közepén. A testét legalábbis, ami a pólóból és a nadrágból kilátszott hegek borították. A vén róka egykor maga is fejvadász volt, előtte pedig köztársasági tiszt, csak dezertált, mert nem tetszett neki a rendszer, és a parancsok.
- Adj valami kibaszott fájdalomcsillapítót! – kiabálta a nő.
- Nem kapsz Lil’yan – mondta a férfi nyugodt hangon. Túlságosan nyugodt hangon.
A nő meghökkent, ha a nevén szólította, akkor bajban volt. Kislány és a liba, az jót jelentett, de a neve, az nem.
- Megöltem, ez volt a feladat – mondta egyhangúan és felsóhajtott. A fogait összeszorította, élete legrosszabb döntése volt ez, hogy sóhajtozni támadt kedve.
- Csak repedt, három – mondta a férfi halál nyugodtan.
- Ez megnyugtató, amekkora volt, hogy csak repesztette – ironizált a nő és a kezét figyelte. Még mindig remegett.
- Lelőhetted volna – mondta a Doki.
- Nem voltál ott, ne ítélkezz, kinyírtam – mondta nyersebben a nő.
- Igen, meg is kaptuk az összes pénzt, de ez akkor sem helyes, hogy minden alkalommal így térsz vissza.
- Húzz a halálba, ha csak ítélkezni tudsz – mondta a nő.
- Kislány, át kéne gondolnod, hogy a főnököddel beszélsz, én, etetlek, ruházlak és én fizetek neked mindent… a fi…
- Ne, őt ne keverd bele, őt én tartom el – kiabálta a nő. – Én kockáztatom az életem, hogy lássam – közölte Lil’yan. – Ő nem tartozik közénk…
- Igen tisztába vagyok vele – sóhajtotta a férfi. – Menjél haza hozzá, neveld, találj egy rendes pasast, és állapodj meg.
- De… De én fejvadász vagyok – közölte Lil’yan megszeppenve.
- Elveszed a gyerekedtől, hogy anyja legyen. A nevelőanyád neveli helyetted, lehet, mondod neki, hogy szereted, de…
- Az életemnél is jobban szeretem Zenot, ezt ne feledd.
- Igen, de ha megdöglesz, ezt soha nem mondhatod el neki. Elintéztem, hogy meghalhass a köztársaság számára. Nekik Lil’yan Taranson halott, első küldetéseden meghaltál.
- Hálás is vagyok érte – mondta Lil’yan.
- De a mai napig nem értem, hogy miért? Erre soha nem adtál választ, nem hiszem, hogy pusztán szórakozásból vágtál bele ebbe a dologba.
- Nem mindegy, ez vagyok én – közölte a lány és visszafeküdt.
Doki megcsóválta a fejét és kiment. Soha nem fogja megérteni a nőket és főleg nem Lil’yant.
Lil’yan az ujjaival a hajába túrt. Doki soha nem említette eddig meg az öt éves fiát. Fájt a szíve, hogy nem lehet a fiával, de tombolnia kellett. Neki erre volt szüksége. Éreznie kellett a veszélyt és hogy él. Az Akadémia unalmas volt. Parancsok és vezetők. Itt a maga ura, és csak néhány szabály van, amit be kell tartani, hogy életben maradjon ebben a tetves galaxisban.
